A felvidéki tudatos nem

2019.03.17

Tegnap reggel, miután kiírtam a közösségi oldalam üzenőfalára, hogy a távolmaradást támogatom az elnökválasztás első fordulójában, elég gyorsan, és intenzíven jött a kritika is. Pár szóban ezt elmondani nem lehet, de szívesen kifejtem ,miért sem hiszem azt, hogy az elaprózott  szavazataink többet érnének, egy tudatos, figyelemfelkeltő nemetmondásnál.

Posztomra való reakciókból gyorsan kiderült, hogy az ismerőseim körében sem több az  egység, mint a felvidéki magyar politikában. Hárman, három felé szavaztak, és mindenkinek megvolt a saját (igazi)álláspontja. Nagyobb bajnak mégis az tűnt, hogy nem szavaztam, mert egyelőre még egyik jelölt sem férkőzött bizalmamba. Minden kritika ellenére, a tanulság megért egy kis bűnbak szerepet. 

Posztom valódi üzenete az volt, hogy a felvidéki magyar szavazó, ne legyen megalkuvó. Legyen tisztában azzal, hogy a politikus van érte, és nem ő a politikusért. És úgy tűnik, mintha valami éledezne.

Egyre inkább kezdem úgy érezni, a rendszerváltás óta nincs olyan képviseletünk, aki úgy igazán értene bennünket. Olyan, aki megérteti az identitásában labilis magyarokkal, hogy miért is magyarok, és nem szlovákok. Olyan képvisletre, aki tudja, hogy első sorban a magyarságot képviseli, és a politikai kérdések, csak ennek függvényében jöhetnek szóba. Bárhogy is kapaszkodunk, a számok az összefogásra kényszerítenek.

Nem értem, hová lett a bölcsesség, és a józan paraszti ész. Egyes embereknek konkrét elképzelése van arról, ki lehet ma magyar, és hogyan kell kinézni egy magyarnak Felvidéken. És ha valaki nem úgy gondolkodik, vagy nem olyan az értékrendje, azt rekesszük ki a közösségből.

Érdemes lenne megfontolni, hogy egy társadalomban, ahol kisebbségben élünk, tudunk e úgy politizálni, mint a többségi társadalom? Vagy netán  éppen az lesz a vége, amit most látunk. Négy felvidéki párt, egy közös célért. Vagy az önös érdekeikért?

Személy szerint hiányolok egy egyértelmű, érthető, világos, egy a magyar közösség érdekeit, és értékeit mghatározó paktumot, ameddig a minket képviselő személyek, kompetensek a döntésben. Amiből tudom azt, hogy hol ér véget a közösségi érdek, és hol érvényesülhet a saját gondolatom.

Nem vagyunk liberálisok, nem vagyunk konzervatívak, hanem legislegelső sorban magyarok vagyunk. És a számok is ezt mutatják, a megmaradás érdekében. 

 Kirekesztő, és megosztó lett a felvidéki magyar. Meg kell értni, közösség és egyén is vagyunk egyszerre. És vannak dolgok, ami ha nem a közösség érdekei ellen megy, akkor gondolkodhatunk másként. És ezt kéne megengedni egymásnak. Hogy van, ami közös bennünk, ez a magyarság. És éppen attól értékes az ember, hogy ennyiféle, és egyedi tud lenni. 

Ne gyártsunk fölösleges politikai kérdéseket. És sajnos megint ezt kellett tapasztalnom, hogy megtörtént. Mindegyik választó tábor megmondta a saját tutiját. Még most is, amikor valójában nem kellett volna identitásbeli kérdést csinálni az elnökválasztásból, akkor is az lett. Mert hisz, nem hazudtam azzal, hogy mi felvidéki magyarok, csak addig vagyunk jók, amíg a szavazatunk kell. De ha nincs közös jelöltünk, miért ne szavazhatnánk, vagy épp nem, emberi értékeink szerint, minden féle politikai állásfoglalás nélkül? Már ennyire nem lennénk önállóak? 

 Tegyük kezünket a szívünkre, és lássuk be, hogy a tegnapi választás eredményeibe, a magyarságnak nem sok beleszólása volt. És ha már a képviseletünk, úgy dönt, visszalépteti saját jelöltjét, adja meg azt a szabadságot, hogy közösségi érdekeinktől eltekintve, emberként szavazhassunk.

Részemről az egység nem kérdés, hanem kötelesség. Csak akkor tudunk erősek maradni, ha egy másfajta politikát kezdünk el képviselni, mint amit eddig bármikor.

Mi nem vagyunk jobboldaliak, nem vagyunk baloldaliak, hanem magyarok vagyunk. Nincs értelme belefolyni a többség által képviselt politikai harcokba, mert kormányok, jönnek- mennek, nekünk viszont akkor is maradunk kell. Magyarnak.

Mások vagyunk, és máshogy gondolkodunk. Nagyobb mozgástérre van szükségünk, hogy meg tudjunk maradni magyarnak, itt a Felvidéken.

A felvidéki magyarság részéről egy és óriási következtetést lehet most levonni. A jövő évi parlamenti választásokhoz, nincs meg az egység. És ezt az egységet, nem a választások előtt két héttel kell összetákolni, hanem legkésőbb...tegnapra. És a valódi tét, nem tegnap volt, hanem jövőre lesz.