Hittel és kitartással

2020.03.26

Amikor a hitről írok, nem a felekezeti hovatartozásra gondolok. A hit alatt a magamba, vagy a magamon keresztül, egy konkrét dologba vetett metafizikai erőnlétet értem.

Vizsgáljuk meg a következőkben, hogy miért is olyan nehéz ez a jelenség, hinni magunkban?

Egy általános emberi betegség, a hitetlenség. Az a "tulajdonság", hogy az emberek többsége képtelen hinni magában. A hit, mint tulajdonság, csak az átlagos, hétköznapi dolgokig terjed, ami mindössze. Ez pedig rövidtávon, vagy épp nem is adja meg, azt a hőn áhított boldog és megelégedett életérzést. Hinni, cselekedni és elégedetté válni. Ez (lenne) a siker valódi körforgása.

De nézzük meg közelebbről, hogyan is működünk, mint ember. Mint emberek, annyira a szokás rabjaiként élünk, hogy majdhogynem csak abban tudunk hinni, és gondolkodni, amiben őseink is hinni tudtak. Napjainkban, ez a merev gondolkodási és hitbéli merevség lazulni látszik, de még mindig óriási hiányosságoktól szenved. És így máris a problémák gyökeréhez érkeztünk.

Kinek lett volna feladata megtanítani, hinni?

A válasz egyszerű, akik maguk is aligha hittek magukban. Az, aki nevelt, aki kondicionált, aki szocializált az életre.

Amíg a szüleink elsődleges feladata ez is lehetett volna, a sors legtöbb esetben fintorgott egyet, és pont az ellenkezőjét bizonyította. Ahelyett hogy adnának, ha feltételezhetően nem is szándékosan, de inkább veszik el azt, ami van.

Nagyon sok esetben mivel szüleink sem tudtak kellő képen és formába hinni magukban, így ahelyett, hogy hittek volna magunkban, a mi hitünket is elvették, aláásták. Sok esetben a hitet felváltotta az elvárás, aztán a büntetés. Akár csak a vallásokban, a büntető Isten szerepe.

Ha csináltál is valamit, bármit is, garantálom, hogy korább kaptál 10 negatív jelzőt, mint egy pozitívat. És a gond, épp itt kezdődik. Ha ez az arány fordított lenne, még akkor is csak épp el nem tiporja az az egy negatív kritika a hitünk, amúgy is törékeny csíráit.

Ha a szülő, vagy épp a tanító nem tudott tökéletes lenni, és nem tudta elvieselni a tökéletlenség érzését, neked kellett annak kellett lenned. A feladatok és az elvárások sorakoztak úgy, hogy az úton egyedül maradtál. És itt nem is az egyedül maradtállal van a gond, hanem a túl korán. Az önmagunkba vetett hitünk még alapjaiban szenvedett csorbát. És most mikor feltekintesz a világba, nem tudod mi bajod. Nem tudod miért nem tartasz ott, ahol tartani szeretnél, nem tudod miért nem élsz egy olyan életet, amilyet szeretnél, és nem azzal az emberrel akivel szeretnél. Nevezhetnénk akár önbizalomnak is, de ez annál sokkal több. Hiszen időnként, hinni kell a gondolatainkban, fantáziánkban, hogy meg lesz, még akkor is, ha nem rajtunk múlik az eredmény.

Lehetsz te bármiben is a legjobb, de ha nem hiszel magadban, más nem fog hinni benned. Jobb esetben, ideiglenesen van valaki, aki, vagy hisz bennünk, megtanít hinni magunkban.

Legtöbb esetben azért sajnos nem ez a törvényszerű. Kivéve, ha abban hiszel, ha jön valaki, aki jobban hisz majd benned, mint te saját magadban. Jön valaki, aki megtanít hinni abban, amit csinál.

Figyeld meg az embereket a környezetedben. Figyeld meg a sikeres embereket. Feltétlenül azok a legsikeresebb emberek a környezetedben, akik a legnagyobb szakértelemmel bírnak? Esetleg a legjbb tanulók voltak? Megelőlegezem a választ. Nem feltétlenül. Azok az emberek, akik kitartóak voltak, és valamiben tudtak hinni. Tudtak hinni abban, amit csinálnak, vagy csinálni fognak. Valamiben, ami erőt adott a hitükhöz, a kitartásukhoz.

Nagyon sok nő addig tud hinni a szépségében, amíg valamilyen külső eszküzzel kompenzálni tudja. Egy szép ruha, egy szép frizura könnyen helyettesíti azt az erőt, amit pusztán a saját szépsége nem volt képes megadni. De ugyanez vonatkozik a férfiakra is. Egy jó autó, a sok pénz, vagy akár a hetente vásárolt új ruhák teszik meg a hit szívességét. A kérdés mindössze az, hogy kinek mit kíván az értékrendje. Miben lenne nagyobb hitre szüksége.

Hitben az erő, erőben a hit.

Te miben hiszel? Találd meg, mi azt, amiben hinni tudsz! Találd meg, mi az, ami eddig is könnyen ment az életedben. Az életed melyik szegmensein tudtál hinni magadban? Érzed ezt az erőt, és tartsd meg magadban, amíg csak tudod, és idézd fel, amikor csak szükséged van rá.

Ha épp szegény vagy, nem a gazdagságban nem hiszel, hanem abban hiszel, hogy te neked csak a szegénység jár. Ne tiltakozz ellene. Ez a tény, ezt mutatja a valóság. Ezt kell elfogadnod.

Ha beteg vagy? Nem abban nem hiszel, hogy nem lehetsz egészséges, hanem abban hiszel, hogy te neked az egészségtelenség/ betegség jár. Ne tiltakozz ellene. Nem tudod miért, de erre lettél tanítva. Ebben kellett hinned, és hited szerint lett. Fogadd el, hogy ez van, és kezdjél el másban hinni. Pl. hogy idáig abban hittem, hogy én beteg vagyok, de mától már abban is hiszek, hogy egészséges is lehetek.

Isten is megsegít, ha segítsz magadon. És ez így is van. Hiszen hitre, hittel válaszol. A dologba vetett hitünkre, pedig dologgal. Kompenzálhatod a hitedet vallási intézményekkel, de ez kevés lesz. Lehetnek pillanatnyi csodák, de nélküled, a magadba vetett hited nélkül, a cselekvés, és az eredmény el fog maradni.

Ne várj arra, hogy más higgyen helyetted benned. Csukd be a füled, és cselekedj úgy, ahogy pillanatnyilag képes vagy rá. Tedd a dolgokat legjobb szándékod szerint, és a csodák a mindennapjaid részévé vállnak. Mert még a hitet részben, de a kitartást semmi sem helyettesítheti.