A kor, amiben a lexikális tudás már nem elég az életbenmaradáshoz

2020.01.17

            Pár évvel, évtizeddel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy ha eljön a kor, amikor maga a lexikális tudás nem lesz elég az érvényesüléshez.

        Némi túlzással, de ma már szinte ott tartunk, hogy maga a lexikális tudás, pár autoriter foglakozás kivételével, semmihez sem elég. Azaz csúnyán mondva, az általános iskolai oktatásban szerzett tudásunk 70- 80 % - át nem használjuk ki. És amit nem használunk, az egyelő a kárba veszett befeketetéssel. Tehát az iskolában töltött időnk 70- 80 %- ka egyszerűen kárba vész. Írni, olvasni, számolni, és minél korábban szakosodni. 

Ma már azok az országok a legversenyképesebbek, ahol az oktatás legkorábbi idejében elkezdenek fókuszálni a gyerek erősségeire. A lexikális tudás átadása egyszerűen egy olyan végtelen terület, amiből már csak maga az is megkérdőjelezehtő, hogy mi az ami bekerül és mi az ami nem kerül be az általános oktatásba. Arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy miért pont az.

Sajnos, nem sajnos, eljött az az idő, amikor azok maradnak talpon, akik megtalálják saját erősségeiket, megtanulnak információt szűrni, és megtanulják kezeleni azt a forrást, ahol az általános, azaz a lexikálist tudást autodidakta módon, és mindenki a maga érdeklődési területe szerint sajátíthat el.

Izgalmas világba érzkeztünk. A közösségi világból, az individuumok világába. És az a ponén az egészben, hogy azok lesznek a legsikeresebbek, akik mégis tudnak ebben a személyiségközpontú világban csapatként működni.