A komforzónáról

2020.09.15

A komfortzónáról

               Gyakran halljuk a bölcs tanácsot: "Hagyd el a komfortzónádat!". De mi is az a komfortzóna, és miért is hagyd el?

              Ha komfortzóna számodra az a hely, ami a biztonságot adja, akkor tényleg jó ötlet elhagyni? Ha a Maslow-i piramist nézem, akkor a két alsó szintről beszélünk. Azaz az alapokról. Természetesen értem a legtöbb felbuzdító motivációs trénert, és azokat a barátokat, akik arra biztatnak, hagyd el ezt a bizonyos zónát. Azt a zónát, ami számodra a megszokást, és azt a fajta ki nem elégítő életmódot, ami ezen a kényelmi, és sok esetben rizikó mentes, akár vegetatívnak tűnő állapotban tart, hónapokon, éveken, vagy akár egy életen keresztül.

De akkor boncolgassuk tovább a témát. Idézz fel egy emléket, amikor még nem neveztük komfortzónának, de így utólag kb. már be tudod azonosítani, hogy mikor lehettek ilyen helyzetek.

Kisgyermekkorban, amikor az otthon melegéből "belöktek" az oviba, vagy az iskolába, az hasonlóan egy komfortzóna elhagyós állapot volt. Igaz, nem te döntötted el, hogy elhagyod, de az eredmény ugyanaz. Maga a hosszú távú eredmény nem volt rossz, hiszen sok jó, vagy épp nem jó barátot szereztél ezeken a helyeken, de a kezdeti élmény, amikor ott hagytak azért csak- csak bekerült a nem túl jó emlékek memóriatárába. Igazából ez egy kiszolgáltatott helyzet, még akkor is, ha a felnőttek ezt csak egy "ovikezdésnek" titulálják. Már három éves korod körül olyan mértékben sérülhetett a komfortzóna elhagyási stratégiád, hogy a mai napon, két gránáttal is nehéz kirobbantani téged abból az állapotból, ami ha nem is annyira jó, de legalább biztonságos.

Minden ember egyéni, és egyéni reakciókat nyújt akciókra. Van, aki annyira hozzászokott a kiszolgáltatott helyzetekhez, hogy már szinte képtelen nélkülük élni, és akkor elhagyja a komfortzónát, amikor nem is kellene. Van, aki éppen az ellenkezője. Tegyük fel, ha váratlanul elhagy a párod, (holott már lehet te is régen játszottál a gondolattal, hogy szívesen dobbantanál, de még nem voltál felkészülve), akkor ez is egyfajta komfortzóna elhagyás, elhagyatás. Kilöknek, akárcsak az oviba, vagy az iskolába. Ebben az esetben, jó neked a komfortzóna elhagyása? Jó neked, ha nem tudsz úszni, és belelöknek a folyóba, mondván, majd megtanul úszni, ha rá lesz kényszerülve? Ami akár igaz is lehet, ha épp nem sodor el az ár.

Ha van, aki vezet, és kíséri a kilépésedet ebből az "állóvíz" állapotból, valószínű sok baj nem történhet. De különbség van a között, hogy elvisz valaki a folyópartra és azt mondja neked: Most belelöklek a folyóba, mert ha átúszol a másik partra, csodálatos élet vár rád, és még hálás is leszel nekem érte. Persze neked fogalmad sincs arról a csodálatos életről, mert ha lenne, rég eljárnál úszótanfolyamra.

És különbség van a között, hogy: "Látom benned a fantáziát, a lehetőséget, és tudom rólad azt, ha megtanulsz úszni, és keresztül úszol ezen a folyón, a másik oldalon számodra egy sokkal kielégítőbb, és jobb élet vár." És ezt azért mondom, mert tudom, tapasztaltam, vagy mindenesetre hiszek benned.

Mindenki választhat a saját komfortzónás történetéről. Felnőtt embereket már nem noszogatnak, motiválnak. Sőt, inkább demotivállnak. Még pedig pont az ilyen kijelentésekkel, hogy: "hagyd el a komfortzónád, hiszen ott kezdődik az élet!" . Melynek valódi üzenete akár az is lehet, hogy milyen fasza csávó vagyok. Én megtettem, és ha bele is döglök, azt mutatom, hogy nekem milyen jó lett utána.

                   Mindig van választásunk, de megértés nélkül nehéz. Hogy mit miért teszünk, vagy épp nem teszünk. Ezért is fontos tervezni, célokat kitűzni, és lépésről lépésre megvalósítani. És ha nem megy, megvizsgálni, vagy segítséget kérni. Viszont kizökkenteni, kibillenteni bárkit is a saját kis komfortzónájából csak akkor van, ha mellette tudunk lenni, kísérni, segíteni akkor is, amikor ténylegesen szüksége lesz a segítségre az előrelépésnél.