Ne keresd a lehetőséget! A lehetőség te magad vagy.

Tapasztald meg, aztán dönts!


Harangozó Ferenc vagyok, és 1985-ben láttam meg a napvilágot. Amit érdemesnek tartok elmondani magamról, hogy már egészen fiatalon észrevettem, az emberek gyakrabban találnak meg problémáikkal, mint másokat, és könnyebben nyílnak meg, folytatnak velem bizalmi beszélgetést. Természetesen az ember nem gondol arra, hogy későbbiekben akár ez egy szakma is lehetne, főleg ha nem volt igazán jó tanuló, vagy nem szerez szakirányú diplomát. Ma már tudom, hogy egyetlen tudás számít, amit lelkünkben hordozunk, és legfőbb feladatunk életünkben az, hogy mindezt a tudást, a külső körülményeinkben is meg tudjuk nyilatkoztatni. Tartós elégedetettséget, mindössze ez az állapot hozhat el az életünkben.

Hosszú folyamat volt az is megérteni, hogy nem vagyunk egyenlőek az érzéseinkkel. Hiszen érzelmi állapotunk folyamatosan változik, és ha akarjuk, ha nem ,az érzések, a külső ingerek múlásával szintén elmúlnak. Legyen az akár jó, vagy rossz érzés. És valódi énünk kibontakoztatása főként azon múlik, mennyire hagyjuk kapcsolgatni érzelmi világunkat, külső ingerek hatására. 

Másik fontos ismertetőjelemként azt fedeztem fel, hogy könnyebben hangolódom mások érzéseire, mint a legtöbb ember a környezetemben. Ezért is sok esetben nehéz volt elkülöníteni magamat más emberek érzéseitől. Férfi létemre nem volt egyszerű megtanulni ezzel az adottsággal együtt elni. Természetesen ma már kevésbé okoz gondot, és ahol tudom, hangsúlyozom, hogy az érzelmi intelligenciánk legalább olyan fontos, mint az IQ-nk. Hiszen míg a közoktatásban szerzett lexikálus tudásunkat, mindössze 10-20% -ban használjuk életünk folyamán, egy erzelmi intellegenciánk minden nap használatnak van kitéve. 

Tudásom főként tapasztalati szintű, amit bártorságom mellett szüleim bizalmának köszönhetek. Nem vagyok biztos benne, hogy tapasztalati szintű tudásom mindössze erre az életre korlátozódna, de maradjon ez inkább egy metafizikai feltételezés. 

Szeretem a vallást, a metafizikát, filozófiát, pszichológiát, és mindazon tudományokat, amelyek sajátos módon fejtegetik a világ működését, vagy Isten létezését.  Saját tapasztalataim szerint mégis amóndó vagyok, ember mindennek ellenére csakis akkor lehet boldog, ha megtanul hinni saját magában, és hallatni hagyja azt a hangot, aki ott legbelül piszkál, és nem szunnyad addig, amíg el nem éri valódi célját.